A legtöbb ember nem társat keres, hanem megmentőt...Tudom, hogy ez nem hangzik túl romantikusan, de nézd meg, hogyan választanak párt az emberek. Sokan félelemből, pánikszerűen keresnek olyat, aki megold helyettük valamit. Valaki a magányát akarja enyhíteni. Valaki az önbizalomhiányát. Valaki a gyerekkori sérüléseit. Más pedig azt a szeretetet akarja végre megkapni, amit otthon soha nem kapott meg. Csak ilyenkor nem társat keresünk, hanem gyógyszert. A másik ember pedig fájdalomcsillapítóvá válik. Az elején ezt szerelemnek nevezzük...

Aztán amikor a másik elfárad, megváltozik, vagy egyszerűen már nem akar folyton erős lenni helyettünk, akkor jön a pánik. Hiszen nem csak a kapcsolatot veszítjük el, sokkal inkább azt a szerepet is, amit betöltött az életünkben. De egy egészséges kapcsolatban senkinek sem kell megmentenie a másikat, mert mindkét fél meg tud állni a saját lábán, és mégis egymást választják. És ez a lényeg, mert óriási különbség van a között, hogy szükségem van rád, és a között, hogy nélküled is rendben lennék, de veled szeretnék lenni. Az első függőség, a második választás. És a legtöbb kapcsolat minőségét végül ez dönti el...